Ő a szépség és a szerelem istennője, szerepét mégsem lehet azonosítani a görög Aphroditéval vagy a római Vénusszal. Sokféle alakban ábrázolták de legjellemzőbb megjelenési formája a jellegzetes Hathor-frizurával és kedves tehénfülekkel ábrázolt nőalak. Általában a napkoronát viseli tehénszarvai vagy fülei között. Ikonográfiája időnként (főleg a késői korokban) összekeveredett Íziszével. Az istennő szerelem harcos oldalát, egyfajta túláradó érzelmi világát is megtestesíti: amikor Ré megharagudott az emberiségre, Hathort utasította az emberek elpusztítására. (Az Égi Tehén mítosza) Az istennő olyan lelkesedéssel vetette bele magát a feladatba, hogy Ré csak egy csellel tudta megállítani, amikor úgy döntött, hogy mégis megkegyelmez szánalmas teremtményeinek. Egy személyben felesége és anyja Hórusznak (neve - Hut-hor - azt jelenti: Hórusz Háza). Bármennyire is furcsa, az egyiptomi mitológiában ez a két szerep tökéletesen megfér egymás mellett, sőt, még az az ellentmondás is belefér, hogy Hórusz egyben Ízisz és Ozírisz gyermeke is (az egyiptomi vallás nem éppen következetes). Évente egyszer szent nászt ül Hórusszal. Hathor dendarah-i szentélyéből az istennő szobrát (ami az egyiptomi vallásban az istennel azonos) ünnepi menettel átviszik Hórusz edfui szentélyébe, hogy ott két hétig egymáséi lehessenek. 14 nap évente - így nem csoda, hogy több ezer éve nem unnak egymásra. :-) Hatsepszut halotti templomának falán maradt fent ez a jelenet, ahol a fáraót (valószínűleg eredetileg Hatsepszutot, majd az alakot III. Thotmesz uzurpálta) Hathor tehén alakjában a tejével táplálja.

A Hathor-fejes oszlopok jellegzetes motívumai a Hathor-templomoknak, jellemzően az Újbirodalom elejétől (XVIII. dinasztia) a ptolemaiosz-korig. Hathorral sokszor találkozhatunk a mai szépségeszménynek is megfelelő gyönyörű nő alakjában, aki tehénszarvakkal és napkoronggal ékesített koronát visel.