AZ EGYIPTOMI TEREMT�ST�RT�NET

Kezdetben nem volt sem �g, sem f�ld, sem �l�k, sem holtak nem voltak, az alkot� �s rombol� elemek is dermedt t�tlens�gben nyugodtak Nun isten �rv�nyl� m�ly�n. Nun volt az �selem, az �sv�z form�j�ban l�tez� istenl�ny. Az � alkot�r�szeib�l keletkezett a mindens�g. Az �sv�z t�kr�t s�r� s�t�ts�g bor�totta, mert a f�ny szent forr�sa is Nun kebl�ben pihent. �s az istenek l�trehoz�ja, a hatalmas Nun megteremtette a napvil�got. Az �sv�z sz�n�n zsenge cs�ra bukkant el�, �s hamarosan kecses, sok sz�nben pomp�z� l�tuszvir�gg� n�tt. A vil�g �ttetsz�, z�rt kelyh�b�l sejtelmes f�ny derengett, szirmai lassan kibomlottak, �s egy t�nd�kl� gyermek b�jt ki bel�le. Nun �letre keltette Nefertumot, a napgyermeket. Nefertum felnyitotta szem�t, a s�t�ts�g eloszlott, s a vil�got beragyogta az �ltet� f�ny.

A vir�gb�lcs�j�b�l kiemelked� napgyermek k�r�ltekintett, s a v�gtelen v�zen egy cseppnyi hely sem akadt, ahol l�b�t megvethette volna. Ekkor a m�lyb�l el�h�vta az �shalmot. Kil�pett a szil�rd talajra, �s megteremtette Maatot, a mindens�g t�rv�ny�t, az igazs�g istenn�j�t, a holtak sz�v�nek t�lvil�gi b�r�j�t. A napisten megpillantott egy karcs�, n�gysz�gletes k�oszlopot, a Benbent, az obeliszk �smint�j�t. Felkapaszkodott a cs�cs�ra, k�r�ln�zett, �s l�tta, hogy egyed�l van. Heper, a felkel� nap ekkor b�v�s hat�st gyakorolt tulajdon sz�v�re, �s l�trehozta Sut, a l�g isten�t, �s Tefnutot, a nedvess�g istenn�j�t. Su �s Tefnut szerelm�b�l sz�letett Geb, a f�ld �s Nut, a mennybolt.

Geb �s Nut hossz� id�n �t szorosan egym�shoz simulva �ltek, de egy napon atyjuk elv�lasztotta �ket. Su megragadta Geb asszony�t, �s felemelte a v�gtelen magass�gba, hogy megalkossa bel�le az �g boltozatj�t. Nut hatalmas �vben hajolt Geb f�jdalomt�l g�rcsbe merevedett teste f�l�, talpa a keleti horizontot �rintette, kez�vel a nyugati l�t�hat�rra t�maszkodott. Nut a f�ldre tekintett a roppant magass�gb�l, �s sz�d�l�s fogta el. Panaszaira a l�g istene, Su megt�masztotta Nut v�ll�t �s derek�t, has�t meg csillagokkal �kes�tette; e napt�l fogva Nut istenasszony uralkodott a m�rhetetlen �gbolton, f�rje, Geb pedig a f�ld hatalmas istene lett.

R�, a nap k�t �ri�si b�rk�t k�sz�tett mag�nak. Az egyiken nappal j�rta be az �g t�nd�kletes t�jait, a m�sikon �jjelente v�gott neki f�ld alatti �tj�nak. �s hajnalra �jra el�rte a napkeleti Benben k�vet. Minden reggel ragyog� ifj�k�nt indult mennyei �tj�ra - ekkor Hepernek, keletkez�nek h�vt�k -, delel�re m�r �rett f�rfik�nt �rkezett a mennybolt k�zep�re - ekkor R�nek nevezt�k -, est�re mint Atum t�r�d�tt, f�radt aggasty�nk�nt sz�llt az �ji b�rk�ba, �s m�snap ism�t megifjodva kezdte meg neh�z �tj�t. Az �gi b�rka orr�n a haragos Sz�th �rk�d�tt, a v�r�s isten, �s rettent� fegyver�vel tartotta t�vol a napisten ellens�geit. A f�ldi f�rfiak �s asszonyok R� f�ldre hull� k�nnyeib�l sz�lettek. Miel�tt az emberek ben�pes�tett�k volna Als�- �s Fels�-Egyiptom ter�let�t, R� megalkotta a n�v�nyeket, az �llatokat �s a vizekben ny�zsg� sz�rnyeket.

R� egykor az emberek �s az istenek ura volt. A napisten k�r�l gy�lekeztek a leghatalmasabbak; kilenc isten alkotta az istenek test�let�t: R�; Su �s Tefnut; a gyermekeik, Geb �s Nut; Sz�th �s Neftisz; v�g�l Ozirisz �s �zisz �ltek itt t�rv�nyt. E kilenc isten uralkodott az �gen �s a f�ld�n, a j� �s a rossz elemeken, �k d�nt�ttek az istenek harcaiban �s vit�iban is. Olyan volt a kilenc isten, mint Nun, az �selem, amelyben hajdan egyek voltak, �s amelyb�l mindannyian keletkeztek.

Az emberek pedig nem tisztelt�k az �gieket, �s fell�zadtak ellen�k. Ekkor R� maga el� h�vatta az isteneket, s azok homlokukkal a k�vet �rintve, reszketve omlottak a f�ldre. R� �gy sz�lt Nunhoz, az �selemhez:
- Te vagy az �sisten, akib�l �n is keletkeztem, �s te vagy az el�ttem �ll� istenek atyja. Tekints le az emberekre, akik az �n k�nnyeimb�l lettek. E f�rgek valamire k�sz�lnek ellen�nk. Sz�lj isten, mit kell tennem, mert addig nem akarom elpuszt�tani �ket, am�g nem k�rtem a tan�csodat.
- Gyermekem, R� - felelte a fens�ges Nun -, te a saj�t aty�d �s alkot�d vagy! �nmagad teremtetted magad! �lj nyugodtan kir�lyi sz�keden, mert oly f�lelmetes vagy, hogy puszta tekintetedt�l megrettennek az �sszeesk�v�k.
Ekkor R� szem�t a f�ldre ir�ny�totta, �s az emberek a sivatagba menek�ltek, mert sz�v�k elszorult a f�lelemt�l. De az istenek �ld�z�be vett�k �ket. Az emberek a hegyekbe rejt�ztek; az istenek azonban megk�rt�k a nap ur�t, k�ldje szem�t az �sszeesk�v�k ut�n. R� kiemelte szem�t, �s a szem al�sz�llott Hathor istenn� alakj�ban. Hathor rettent� puszt�t�st v�gzett az emberek k�z�tt, majd visszat�rt R� sz�ne el�.
R�t azonban aggasztotta, hogy Hathor kipuszt�tja az emberis�get, �s �gy sz�lt:
- H�vjatok vill�mgyors b�rk�kat, amelyek �gy siklanak, mint az �rny�k.
El��lltak a sebes haj�k, �s a hatalmas isten �gy sz�lt:
- Siessetek Elephantin�ba, �s hozzatok rengeteg italt.
A szolg�l�l�nyok koml�b�l s�rt k�sz�tettek, �s R� v�r�sre festette a folyad�kot. A v�rsz�n� s�rt �ri�si ed�nyekbe t�lt�tt�k; h�tezer kors� telt meg a r�szeg�t� ned�vel.
M�snap hajnalban - mid�n Hathor v�gleg el akarta puszt�tani az embereket - R� �gy sz�lt:
- Megmentem a haland�kat az istenn� bossz�j�t�l!
Megparancsolta, hogy az emberek rejtekhelye k�r�l �rassz�k el a f�ldeket a s�rrel; �s amikor az istenn� al�sz�llt, arc�t a b�borsz�n folyad�k t�kr�zte vissza. Hathor belek�stolt, kedv�re val�nak tal�lta, �s annyira ler�szegedett, hogy fel sem ismerte az embereket. Azt hitte, v�r�k festette v�r�sre a f�ld sz�n�t s a vizeket.
�gy h�t R� megmentette a haland�kat a pusztul�st�l, de ezent�l hallani sem akart a h�l�tlan teremtm�nyekr�l.
- Elf�radt a sz�vem - sz�lt -, nem akarok t�bb� az emberek k�z�tt lenni.
Felsz�llt b�rk�j�ra, �s elindult a menny ragyog� �tjain.